„Szeretnék világos viszonyokat, amiben beszélünk egymással és közösségben tudunk lenni.”

– interjú Dekiszkyné Fejér Ritával közösségről, feladatokról, hagyományokról

 

 

• Július 17-én nevezett ki a tartományfőnök atya az iskola élére. Nőként egy fiúiskolát vezetni, sőt a piarista rendben első női igazgatóként. Te hogy látod ezt a döntést?
• Izgalmas, de nem gondolok rá úgy, mint valamilyen csodaként kezelendő dologra. Azt hiszem, tartományfőnökségi szinten úgy jutottak el erre a döntésre, hogy mérlegeltek több dolgot is. Az különösen erőt ad, hogy nő létemre rám esett a választás. Úgy gondolom, azt a munkatársat láthatták bennem, aki tizennégy éve itt dolgozik, jól ismeri az iskolát, magáénak érzi, köze van a piarista karizmához. Azt hiszem tartományfőnök atyáék is tudták, hogy nem pusztán tanárként, középvezetőként vagyok jelen, hanem közösen gondolkodom a szerzetesekkel, közös úton járunk. És az értékelésben az a szempont is erősen jelen volt, hogy rólam lehetett tudni, biztosan piarista értékek mentén fogom vezetni az intézményt világiként is.

 

• Mennyiben változott az iskola vezetése?
• Egyértelmű volt számomra, mikor megkaptam a kinevezést, hogy az egyik vezetőtársam Galsa Laci lesz (Galsa László – nevelési igazgatóhelyettes), akivel több éve együtt dolgozunk az iskolavezetésben. És fontos volt, hogy a szerzetesközösségből is legyen egy olyan ember, aki nyitott vezetői felelősség vállalására. János (Valaczka János Pál SP – általános igazgatóhelyettes) olyan, aki rendszerben gondolkodik, átlátja, és nagy gyakorlati érzéke van. A közvetlen munkatársak kiválasztásának még nincs vége, keresünk még egy embert, a szakmai igazgatóhelyettest, aki szakemberként ismeri az ipart, és ugyanazokat az értékeket vallja, amelyek alapján szervezzük az iskolát. Ezt az esztendőt arra szánom, hogy megtaláljam az igazit. Ha van erre vállalkozó belső ember, akkor az előnyt élvez, de az is lehet, hogy külsőst kell keresnünk. A gödi piar a korábbi években szervezeti szempontból nagy lépéseket tett. Világosabb struktúra szerint működünk. Az iskolában szétvált a stratégiai és operatív vezetés. Fontosnak érzem, hogy minden vezető magáénak érezze a saját területét, és a vezetőtársak felé is jól kommunikálja azt, kezdeményezzen, és a hozzá tartozó folyamatokat vigye végig. Számomra is vannak olyan területei az iskolának, amelyekről többet szeretnék tudni: nagy nyitottsággal és tervezetten szánom erre az időmet, hogy átlássam működésüket.

 

• Milyen most a gödi piar?
• Nagyon hiszek az értékeiben, a pozitív dolgok megragadnak. Ismerem a nehézségeket is, de inspirál, hogy a gyerekek érdekében egyre jobb válaszokat tudjunk adni. Kettősséget élek meg az épületeink és eszközeink tekintetében: vannak korszerű területeink, meg elhanyagoltabbak. Azt gondolom, az igazgatónak egyensúlyt kell fenntartani, mert úgy van nyugalom. Nekem fontos a közös teherviselés, hogy megosszuk a feladatokat. És ebben rögtön benne van az alapértékeinkből három: az együttműködés, a tisztelet és az igazságkeresés. Azt érzékeltem, hogy az elmúlt évben egyre merevebbé vált a szervezet, és féltettem az önálló kezdeményezéseket, a pozitív impulzusokat, a spontaneitást: az életet. De szeretném megtartani a világos szervezetet, amiben beszélünk egymással, és közösségben tudunk lenni. A szakképzés komoly átalakuláson ment és megy keresztül az elmúlt években. A most megjelent és kötelezővé tett duális képzés egyszerre kihívás és lehetőség nekünk. A diákoknak ebben a rendszerben lehetőségük van gyakorlatukat külső helyszínen egy cégnél, valós munkahelyi körülmények között tölteni. Ha nem mennek ki cégekhez, lehet, hogy hátrányba kerülnek a munkába állás kezdetén. Most közösen arról gondolkodunk, hogyan tudnánk mégis a saját javunkra fordítani ezt a helyzetet. Keressük annak formáját, hogyan tudják ezután is átadni a mestereink a szakértelmüket, akik eddig is atyai módon készítették fel a diákokat és vezették őket a szakmunkásvizsga megszerzéséig. Ugyanakkor semmiképp sem szeretnénk, hogy a gödi piaros gyerekek jövője veszélybe kerüljön. Cégekkel és szervezetekkel építünk kapcsolatot, terveket készítünk a következő évekre.

• Eddig a nevelési terület volt a tiéd. Hogy látod most?
• Jól strukturált, gyerekekre figyelő rendszer lett belőle az elmúlt években. Hiszek benne, hogy meg tud töltődni tartalommal. Olyan értékei vannak, mint a támogató rendszerek, a kollégák kreativitása, aktivitása, amikre igazán építeni lehet. Biztonságot ad számomra, hogy korábban vezettem és jól átlátom, nagy bizalmam van a nevelési igazgatóhelyettesben.

 

• Azt mondtad, fontos a közösség. Hogyan megy ez Gödön?
• Teremtettünk egy olyan időkeretet, amit felnőtt közösségépítésre szánunk: „kvaterkának” neveztük el. Ez egy olyan havi alkalom, aminek az elejére mindenkitől elvárt a jelenlét, hogy közösen ünnepeljük előző havi név- és szülinaposainkat. A délután házigazdái Szilágyi Gyöngyi Tanárnő és Kemény Gábor Tanár úr. A köszöntések után minden alkalomnak van egy előre közösen kigondolt tematika szerinti programja. Persze spontán is vannak kapcsolódások kollégák között, a kollégiumi sport keretében, egy-egy problémásabb eset megbeszélése kapcsán. A diákokkal is próbálkozunk hasonlót kialakítani. Régi vágy volt, de most szólítottunk csak meg diákokat, és alakítottunk egy keresztény közösséget. Kéthetente kedden találkozunk velük. A meghívás személyes volt, jelenlétükről szabadon döntenek. És idén már negyedik éve folytatódik a mi „szerda esti” közösségünk. Ebben kollégák, szerzetesek, és az iskolához lazábban kötődő barátainkkal találkozunk kéthetente a rendházban. Sokat jelent, hogy egy másik szinten is van együttműködés szerzetesek és világiak között.

 

• Melyik a legfontosabb folyamat, ami most meghatározza a napi működéseteket?
• A káptalani folyamat. Nagyon jól emlékszem, milyen katartikus élmény volt számomra, amikor Laci (Szabó László SP) vezetésével ezen dolgoztunk. Valahogy az elmúlt tavasszal kimaradt mégis ennek az évnek a tervezéséből, pedig tudtuk, hogy lesz. Mikor erre, mint vezetőség rájöttünk, egyértelmű volt, hogy a teljes nevelőtestületet bevonva szeretnénk értékelni, új utakat találni, célokat kitűzni. Így rövid idő alatt kijelöltünk heterogén csoportokat és hozzájuk csoportvezetőket, valamint feldolgozási szempontokat. A csoportok pedig komolyan vették a rájuk bízott feladatot. Azután volt egy délután, amikor sorra vettük ezeknek a hozadékát. Öröm nekem, hogy a vezetés ennyire dinamikus és kreatív tudott lenni, a folyamat elejétől a végéig kidolgozott és áttekinthető volt. Fontosnak tartom, hogy sikerült megadni az intézményi káptalanunk méltóságát.

 

• Beszéltünk már közösségről, felelősségvállalásról, káptalanról. Talán az új igazgatóról a legkevesebbet. Mit kell tudni rólad?
• Fizika tagozatra jártam a Németh László Gimnáziumban, ami egy normál, négyosztályos gimi volt akkoriban. Nagy kihívás volt, hogy egy többségében fiúkból álló osztályban, értelmes fiúkkal tartani kellett a lépést fizikából, matekból. Ebben a reál vonalban gondolkodtam a továbbtanulásnál is, kertészmérnök vagy állatorvos akartam lenni. Nagy szerepe volt a családom hagyományainak ebben, mivel a dédapám az Andrássy uradalom főállatorvosaként külföldön is elismert szakembernek számított. Aztán volt egy magyartanárom, Rónai Béla Tanár úr, akinek egész élete, tudása követendő példa volt nekem, és nagy szerepe van abban, hogy magyar-történelem szakos tanár lettem, amit a családom egyébként nehezen fogadott. A számomra két legfontosabb alapértéket otthon tanultam: ez a közösségben megélt kereszténység és a család ereje, ezt igyekszem átadni gyermekeinknek is. Megélem, hogy a teremtés az életem része: a tanításban, a találkozásokban, de fizikailag is. Ha elültetek valamit Nagyorosziban, ahol a családunknak van egy darab földje. Ez egy rövidtávú öröm, kikapcsol, feltölt. A másikkal pedig hosszútávon tudok dolgozni.

(Megjelent a Piaristák MA 2014/3 számában.)