Labancz Zsolt SchP tartományfőnök atya beszéde a ballagáson

Kedves Ballagó Diákjaink! Szeretettel köszöntelek Benneteket a magyar piarista közösség nevében ballagásotok alkalmából.

Különös év az idei, hiszen mindnyájan, a magyar piarista iskolák végzős diákjai — alig néhány óra eltéréssel – egy napon búcsúztok iskolátoktól, tanáraitoktól, diáktársaitoktól. Ha földrajzilag kisebb-nagyobb távolságok választanak is el egymástól, mégis nagyon hasonló gondolatok, érzések kapcsolnak össze most Benneteket.

A vallástörténet és a néprajz jól ismeri az „átmeneti rítusokat”- rites de passage -, azokat a szertartásokat, ünnepeket, amelyeket a közösségek azért végeznek, hogy kísérjék és megkönnyítsék egy-egy életforduló, az élet egyik szakaszából a következőbe való átmenet idejét, feladatait. Ilyen „rítus” most a ti életetekben a ballagás: segít a visszatekintésben, emlékek és kapcsolatok lezárásában; formát ad a búcsúzásnak, felhív a „tovább, tovább” gondolatára, megnyit a jövő felé. Szép ruhába öltöztet és meg egyszer rendezett sorokba állít Benneteket. S az átmenet pillanatai mindig érzékennyé tesznek minket a transzcendens világra, Isten világára is, hiszen egyszerre érezzük át nagyszerűségünket, az élet ámulatba ejtő sodrását és törékenységünket is. Engedjetek meg, hogy életetek ezen ünnepi alkalmából egy gondolattal köszöntselek és bocsássalak útra Benneteket.

Mindannyiunkban elevenen el a nagycsütörtöki lábmosás jelenete, amikor Jézus az apostolai elé térdel, s nagy egyszerűséggel sorra megmossa tanítványai lábát. Ekkor hangzanak el Jézus szavai Péterhez, amikor ő meg vonakodik elfogadni Mestere gesztusát: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám.” Ha figyelmesen hallgatjuk, e szigorú szavak — „nem lesz lesz semmi közöd hozzám” — feltárják Jézus – s így ami Istenünk — gondolatait, szelíd szándékát: Jézus arra vágyik, azért jött közénk, hogy neki és nekünk „közünk legyen” egymáshoz, hogy közösség alakuljon köztünk. Isten azt szeretné, hogy mindenkivel kapcsolatban legyen, hogy jelen lehessen minden ember életében.

Kedves Fiatalok! Az elmúlt években találkoztatok Kalazanci Szent József gondolatával, amely jellemzi pedagógiánkat: „pietas et litterae” — „jámborság és tudomány”, „hívő élet és a valóság” összekapcsolása. Ez a gondolat tágasabban azt is jelenti, hogy életünk egésze és minden eseménye Isten közelségében, jelenlétében történik. Mindennek „köze van” Istenhez.

Kedves ballagó, és az élet újabb szakasza fele lépegető Diákjaink! Szívből kívánom Nektek, hogy tudjátok mindig frissen tartani ezt a meggyőződést és hitet: Isten soha nincs távol életetektől, mindig ott van a közeletekben, mindig Veletek van. Akkor is, s talán akkor a legvalóságosabban, amikor mi legkevésbé gondolnánk. Egy feladatunk van: elhinni ezt, felfedezni közeledését és befogadni Őt.

Kedves búcsúzó Diákjaink, szeretettel köszöntöm Szüleiteket, őszintén köszönöm, hogy az elmúlt években ránk bíztak Benneteket, s veletek együtt mondok most köszönetet tanáraitoknak, osztályfőnökeiteknek is.

Isten áldjon Benneteket,

szeretettel és áldással búcsúzom:

Labancz Zsolt SchP tartományfőnök