Kiblawan: első lépés a cél felé
Iskolánk is csatlakozott a gyűjtéshez, és a szülők, diákok, kollégák részvételével tartottunk gyűjtést a kiblawani piaristák számára. Ahogy korábban már írtunk róla, a projekt sikeres volt, az összegyűlt 4000 eurot meghaladó összegből újul meg a diákok számára fontos kosárlabda pálya. Az alábbiakban adjuk közre a gyűjtést kezdeményező Urbán József piarista szerzetes köszönő sorait.
Kedves Adományozó Diák, Öregdiák, Tanár, Szülő és Barát!
Most, hogy lezárult a „kampány”, szeretném személyesen is megköszönni a kiblawani piarista iskola kosárlabdapályájának felújítására küldött támogatást. Az adományok összegyűjtése természetesen csak az első lépés a cél elérése felé, de fontos, hogy ezt is megünnepeljük. Az ünneplésünk, remélem, végigkíséri majd a felújítás befejezéséig tartó egész folyamatot. Ezért iparkodom a szokásos csatornákon időről időre beszámolót küldeni a további lépésekről is.
Talán nem tolakodás a részemről, ha bevallom, hogy nagy izgalommal követtem az adománygyűjtés alakulását. Voltak nehéz pontok, amikor csüggedtség fogott el, de ilyenkor mindig volt valaki, sőt mindig többen is voltak, akik kézbe vették és újra magasba emelték a zászlót. Utólag világosan látszik, hogy nemcsak engem, de másokat is magával ragadott a lelkesültségük és az ügybe vetett hitük.
Nehéz megfogalmazni, mi is az, amit támogatunk, miben áll valójában ez az „ügy”. Különös, de éppen a nehézkedések, a kelletlenség láttán fogalmazódott meg bennem: nem másokról van szó, hanem rólunk, nem a filippínó piarista diákokról, hanem saját magunkról. Hiszen nemcsak szép imádság, hanem valóság és igazság az, amit Assisi Szent Ferenc olyan pontosan mondott a Tégy engem békéd eszközévé kezdetű imájában:
amikor adunk, kapunk,
amikor megbocsátunk, bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk, új életre kelünk.
A lánc, a gondolatfüzér eleje és vége összekapcsolódik: amikor adunk, új életre kelünk. Lehetséges így adni: lehetséges úgy adni, hogy az adományom ebbe a láncolatba kapcsolódjék. Lehetséges nem pusztán pénzt adni, hanem a pénzzel figyelmet, a részesedés szándékát, életet. Hogy így legyen, csak rajtam áll. Ezt lehetőségként megtapasztalni: evangélium. Vagyis megtapasztalni, hogy ez valóban lehetőség – olyasvalami tehát, ami nem parancsol, hanem kínálja magát –, és éppen ezáltal élet: ez az evangélium, a szabadság üzenete. Nekem egyre inkább ezt jelenti ez az „ügy”.
Ezért írtam azt, hogy remélem, az ünneplésünk végigkíséri majd az új kosárlabdapálya elkészültéig tartó folyamatot. Sőt, ennél távolabbra tekint a reményem. Bízom benne, megtapasztaljuk majd, hogy részünk van abban is, ami a pálya felépítése után kezdődik: mindabban az örömben, játékban és jókedvben, amely gyerekzsivajban, nevetésben, szurkolótáborok izgatott harsogásában ölt testet. Bízom benne, hogy megtapasztaljuk majd az új életet.
Hálával és köszönettel a következő híradásig:
Urbán József SP
(Fotó: valasz.hu)