Dekiszkyné Fejér Rita igazgató ballagási beszéde
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Kedves Szülők, hozzátartozók, barátok, Kedves Kollégák és természetesen, elsősorban Ti, Ballagó Diákok!
A ballagás az igazi nagy sorsfordulók egyike – olyan ünnep, amikor azok is nyakkendőt kötnek, akik eddig szakadt farmerben járkáltak!
Ott van benne az öröm, hogy megküzdöttetek valamit, és a végére jutottatok.
Ott van benne a búcsúzás: hiszen tanulóként utoljára jártátok végig jelképesen és valóságban is a mindennap megtett utat.
Ott van benne a megtiszteltetés: ahogy alsóbb éves diáktársaitok, szüleitek, barátaitok, rokonaitok most összegyűltek, és nektek adják a figyelmüket, idejüket: Ti vagytok most a fókuszban.
És, mindezek mellett, itt van benne a feszültség is: hiszen az önfeledt ünneplés mögött ott áll a hétfőn kezdődő érettségi vagy a néhány nap múlva kezdődő szakmai vizsga, a megmérettetésével.
Igazgatóként nagy megtiszteltetés és felelősség is, útra bocsátó mondatokat adni nektek.
Egyszer Böjte Csaba ferences szerzetes mondta, hogy az életünk olyan, mint egy marék aranypor – rendkívüli érték, rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele. Ha bátran és jól használjuk, akkor kamatozni fog, de ha csak a kezünkben tartogatjuk, akkor kipereg az ujjaink közül.
Úgy vélem, kedves Fiúk, hogy azzal, hogy olyan szakmát választottatok, amiből hiány van a nagyvilágban, jól kezdtétek el használni a kezetekben lévő aranyport, de figyeljetek, mert még nagyon sok van belőle: ne tartogassátok, hanem bátran és jól használjátok, mert – higgyétek el, ha így tesztek – azt fogjátok tapasztalni, hogy a jó használattól nem csökken majd a mennyisége, hanem kamatosan kerül vissza hozzátok.
Kedves Ballagók!
Legyetek büszkék arra a tudásra,amit itt megszereztetek, bővítsétek folyamatosan, és használjátok a magatok és a körülöttetek lévők hasznára. Így tudtok kapcsolódni ahhoz a több mint 1000 éves örökséghez, amit Magyarországnak nevezünk.
Nagy reménnyel tekintünk rátok, hiszen néhány év múlva a Ti vállatokon fog nyugodni a mi sorsunk is. Számítunk rátok!
A magyar szakember Európában bárhol meg tudja állni a helyét, mert elismerik szaktudását, kreativitását, de fontos, hogy a siker és pénz oltárán ne áldozzátok fel az emberségeteket. Ne kiszolgálói és kiszolgáltatottjai legyetek a sorsnak, hanem alakítói a világnak. Legyetek szabadok, felelősek és jó hazafiak!
Tegnap a Titeket búcsúztató szentmisén Atyabá a sakkfigurák szerepéről beszélt, és arról, hogy lehet mattal győzni. Azt mondta, hogy merni kell, akarni, tudni és tenni.
Tanuljátok meg, hogy mattot adni nemcsak egyféleképpen lehet: én is tanítok nektek egy jó mattot:
Maradni ( nehéz helyzeteket – amelyek lesznek majd mindannyiótok életében, nem feladni , hanem megküzdeni, nem elmenekülni, hanem kitartani)
Adni (másokra is figyelni, hidd el, meglepődsz, hogy mennyi mindened van, amiből a másik embernek hiánya van. Ha csak magadra gondolsz, akkor mindenki a vetélytársad, ellenfeled, de ha másokért vagy, akkor az egész életedben ajándékot adhatsz)
Tartani ( vagyis felelősséget vállalni magadért és másokért, megtartani a gyengébbeket, a rászorulókat),
Támaszkodni ( Ebben a nagyon változó világban biztos pontokat keresni: olyan tartós értékeket, amik segítenek neked a világban való tájékozódásban és nem engedik, hogy szétess. Talán, megtalálni az Istent is).
Tehát az én mattom: maradni, adni, tartani, támaszkodni
Minél több módon tudtok mattot adni, annál több módon tudtok helyzeteket kezelni, megoldásokra jutni.
Hát, hajrá! Induljatok az aranyporotokkal és adjatok sok mattot!
Kedves Fiúk, ezekkel a gondolatokkal bocsátalak Titeket más utakra!
Sok sikert, és emberséget!
Isten áldjon Titeket!