Ballagási beszéd – Rácz Béla Kenéz 12. asztalos
Kedves ballagó diáktársaim! Tisztelt Igazgató Asszony, atyák, mesterek, tanárok, Tisztelt szülők, rokonok, egybegyűltek!
Mikor megkértek, hogy ünnepi beszédet mondjak, sokat gondolkoztam rajta, hogy mit is mondhatnék, hiszen alig két esztendeje vagyok az iskola tanulója. Aztán egyszer csak előjött egy régi emlék. A volt igazgatóm beszélt utolsó gimnáziumi évem elején, és azt mondta: Fiúk, használjátok ki ezt az évet, mert ez lesz az utolsó olyan év, hogy valaki fogja a kezeteket. Akitől ezek e szavak származnak egy szerzetes. Jót nevettem magamban, és azt mondtam, hogy mit tudsz te erről, hisz a kolostor falai között éled le az életed. Aztán szép lassan rájöttem, hogy mit értett a mondandója alatt. Elit általános iskolából elit gimnáziumba mentem, majd egyenesen a Budapesti Műszaki Egyetemen kötöttem ki. Mire körbenéztem észrevettem, hogy kutyát sem érdekel, hogy ki vagyok, honnan jöttem, hova tartok. Úgy tekintenek rád, mint egy felnőtt emberre. Ez talán jól hangzik, mert az ember az iskolában alig várja, hogy ne diákként és gyermekként tekintsenek rá, hanem teljes jogú polgárként, aki azt tesz amit akar. Aztán, amikor megjön az első csekk, kirúgják az embert a munkahelyéről, vagy eleve fel sem veszik sehova, rájön az ember, hogy ez nem ilyen egyszerű. Olyan helyzetek sorozata éri az embert, amivel addig nem találkozott és nem is volt rá felkészülve. Aztán úgy hozta az élet, hogy ide kerültem. Ahol kimentettek a csalódottságomból és fásultságomból. Nem volt könnyű indításom, majdnem ki is rúgtak. Azt hiszem, sokan vagyunk olyanok, aki utolsó utáni esélyt kaptak arra, hogy bizonyítsa, képes az iskola rendszerét elfogadni és követni. Sokan nem értik, miért van itt még mindig ez a diák amikor ezeket meg ezeket a fegyelmi vétségeket elkövette? Azért mert ez egy Piarista iskola. És ez abban nyilvánul meg, fogják a diákok kezét. Hogy igyekeznek szeretettel fordulni a diákokhoz. Hogy nem küldenek el senkit szívesen. És nem azért, hogy ezzel a többi diákot arra ösztökéljék, hogy nekik mindent szabad, hanem bíznak minden emberben, az alapvető emberi jóságban. Továbbá tudja a vezetőség és az oktatók, hogy innen kikerülve nem fog senki még egy olyan iskolát találni, ahol nem csak a szakmai dolgokat próbálják átadni a diákoknak, hanem foglalkoznak a tanulók emberi fejlődésével is. A középiskolás kor meghatározó szakasza az életünknek jóformán ekkor válunk gyermekből felnőtté. Fogadjátok el az itt kapott példát arról, hogy hogyan kell élni, tanítani, szeretni és dolgozni. Mert az élet nehéz. Munka nélkül nem mész vele semmire. De ha megküzdesz vele, fel fogod fedezni az apró szépségeket, és attól egyre boldogabb leszel. De küzdeni és dolgozni kell. Bármi történik, nem adhatja fel senki mert akkor még mélyebbre zuhan. Azt kívánom nektek kedves ballagó diáktársaim, kedves barátaim, hogy legyen mindig elég erőtök küzdeni és szembenézni az élet kihívásaival s ha már úgy érzed, hogy sokat dolgoztál, pihenj meg, élvezd és gyönyörködj munkád gyümölcsében! Ti pedig nálunk fiatalabbak! Itt fogtok még tölteni néhány évet, akár akarjátok akár nem. Ez idő alatt a szakma töredékét lehet elsajátítani. Ha már így is úgy is itt kell lennetek, tanuljatok és dolgozzatok, mert később megbánjátok, hogy elvesztegettetek pár évet az életetekből, azért, hogy szerezzetek egy darab papírt ami mellé semmiféle tudás nem társul. És higgyétek el, az itt lévő tanárok, mesterek, alkalmazottak szeretnek titeket,mert ha nem így lenne, vagy ők, vagy ti, már nem lennétek itt. És néha gondoljatok bele, hogy nekik sem könnyű, hiszen sokszor a diákokba fektetett munka évtizedek alatt térül meg és talál hálára. Úgyhogy ha egyszer olyan helyzet elé állít az élet aminek megoldása kapcsán eszedbe jut, hogy jééé! ezt a gödi Piarba tanultam, gyere vissza menj oda a tanárodhoz, mesteredhez és mondd azt neki, hogy köszönöm. Úgy érzem már sok élethelyzetet itt tanultak alapján oldottam meg, úgyhogy ezúton bátran merem megköszönni nektek, kedves diáktársaim az együtt töltött éveket és Önöknek, tisztelt iskolavezetőség, mesterek, tanárok, iskolai alkalmazottak az éveken át tartó áldozatos munkájukat és kívánok sok sikert és kitartást a továbbiakban!
Köszönöm szépen!
Rácz Béla Kenéz