Ballagási beszéd – Pavlics Ignác 12. szerszámkészítő

Kedves Ballagók, Ballagtatók és Ballagó Kornél!

Itt állunk, Ti is, mint én az elmúlt négy év emlékeivel, amelyekre félszavakból is vissza tudunk emlékezni: csónakház, paplak, dohányzó, B épület, csocsó, kondi, jeetmando, sóder, medve-cápa- yoda, gyufa, brezó, merdzsó… Szóval értitek, értjük egymást. Legyenek bár jó vagy kevésbé jó emlékek, mind az elmúlt négy évről szólnak, az itt eltöltött időről. Arról az időszakról, ami alatt felnőttünk és itt állunk szakmunkás vizsgánk előtt, arról az időszakról, amire a mai napon egy kicsit visszatekintünk.

A Budapesti Piarista Gimnázium mostani igazgatója 2012-ben a Veni Sancten mintegy programként hirdette meg, hogy eucharisztiából „táplálkozó” iskolát szeretne. Egy tanév kezdetén hangzott ez el, így érdemes eljátszanunk azzal a gondolattal az iskolaév vége felé – különösen, hogy nekünk, végzősöknek ez az utolsó -, hogy fordítva: az iskolából táplálkozó hála lehetséges-e?

Bár lehet, hogy ez közhelyes egy ballagáson, mégis érdemes végiggondolni, hogy ennek milyen sok vetülete van.

Idekerültünk általános iskola után, leginkább talán szüleink vagy más tanácsára, amiért hálásak lehetünk nekik. Ők voltak azok is, akik a nehezebb vagy sikeresebb időszakainkban mellettünk álltak, szidtak, esetleg könyörögtek vagy épp biztattak és dicsértek.

Ideérkezve új arcokkal találkoztunk, akik közül sokan a haverjaink és néhányan a barátaink lettek. Műhely, kirándulás, együtt-lógás során alakítottuk egymást. Jó, hogy ők vannak, lesznek életünk során. A piaristákkal, tanárainkkal, mestereinkkel, kollégiumi nevelőinkkel, az iskola munkatársaival az irodában vagy a konyhán az első naptól kezdve koptattuk egymást – kivel könnyebben ment az ismerkedés, kit nehezebben szoktunk meg, de mindannyian kísértek azon az úton, aminek ma az utolsóelőtti mérföldkövéhez értünk. Talán számukra mi is azok lehettünk, akik segítségével ők is megerősödhettek hivatásukban.

Ha ezt így összeadjuk, talán nem túlzás felfedezni a Gondviselés sorsunkat alakító hatását, ami az eucharisztia eredeti jelentéséhez is elvezet, amit a tegnapi misén mindannyian megérezhettünk, vagy ma megtapasztalhatunk.

Jó, hogy volt egy ilyen hely az életünkben, ahonnan elindulhatunk, és ahova időnként visszatérhetünk majd, míg mostani iskolatársaink idejárnak addig kicsit gyakrabban, aztán ritkábban, de nem felejtve, hogy a Duna-parti iskola életünk részévé vált, és talán egy kicsit mi is részeivé váltunk a gödi piárnak.

 

Köszönet érte!

Isten Veletek!

Pavlics Ignác