Ballagási beszéd – Dekiszkyné Fejér Rita igazgató

Tisztelt Ünneplők! Kedves Szülők! Kollégák!
Összegyűltünk, szép ruhát öltöttünk, hogy ezekre a mi fiainkra figyeljünk, kilépve kicsit a hétköznapok malomkerék-forgásából. Összegyűltünk, hogy ünnepeljük őket abból az alkalomból, hogy középiskolai éveik végéhez értek. Összegyűltünk azért is, mert nemcsak ők, hanem velük együtt mi is elértünk életünk egy szakaszának végéhez. És ilyenkor úgy szokás, hogy ünneplünk és számot vetünk: örülünk és meghatódunk azon, hogy ezt is megadta nekünk az Isten.
Kedves Szülők és Kollégák!
Az, hogy ezek a fiúk most itt állhatnak nemcsak az ő érdemük, kellett hozzá a Ti gondoskodó szeretetetek is, biztatásotok, odaadásotok, áldozatkészségetek.  Köszönet ezért mindnyájatoknak.

Kedves Ballagó Diákok!
Megtisztelő volt számunkra, tanárok/mesterek számára, hogy életeteknek ezekben a fogékony esztendeiben mellétek szegődhettünk és kísérhettünk Titeket. Remélem, hogy azok az értékek, amelyek szerint igyekeztünk Titeket nevelni, számotokra is fontosak lettek, és talán segítséget adnak később is, életetek során.
Ilyen alkalommal felmerül bennünk a kérdés, hogy – mi nevelők – jól használtuk-e fel a rendelkezésünkre álló időt, és mindennel felvérteztünk-e titeket, amire a felnőtt életben szükségetek lehet?
Bízunk abban, hogy ez így van.
Most úgy hisszük, hogy egy védett helyről indultok a felnőttek világába. Erre készültök régóta.
Felnőttnek lenni jó, mert önállósággal jár, függetlenséget ad és felelősséget. De egyben nehéz is, mert a minket körülvevő világban túl nagy a szabadság, ami bedarálhat, elbizonytalaníthat Titeket, és erős az anyagi javak hajszolásának kísértése. Kellenek kapaszkodók, mert nem találjátok meg, vagy könnyen elveszíthetitek a jó irányt. (Mint a népmesékben.)
Titeket itt igyekeztünk közösségben nevelni, és bízunk benne, hogy  megéreztétek, méltó emberi életet csak hitben és szép emberi kapcsolatokban érdemes élni, olyan közösségben, ami biztonságot ad és kiteljesít.
Az élet állandóság és változás, megőrzés és megújulás. Ha valamelyik is hiányzik, akkor nem bontakozhat ki a bennetek rejlő tehetség: mert az állandóság nyújtja a biztonságot, a változás pedig ösztönöz a megoldások keresésére, a kihívások elfogadására.
Most elérkeztetek itteni tanulmányaitok végéhez. A vég a kezdetnek az ösvénye, mondta Szent Benedek – a bencés szerzetesrendrend alapítója.
Menjetek, és kezdjetek az újhoz: ne féljetek a vetélkedéstől, az önérvényesítéstől, a győzelemtől, és legyetek vetélkedők, önérvényesítők és győzők, mert így szép az élet, de sose felejtsétek el, hogy a vetélkedés, az önérvényesítés és a győzelem nem cél, hanem eszköz arra, hogy magatokban és másokban meglássátok az erőt, a jót, és kibontsátok az értékeket.
Menjetek, legyetek erősek, szerezzetek tapasztalatokat, és ne felejtsétek, hogy mindez csak akkor ér valamit, ha azt nem magatoknak tartjátok meg, hanem gazdagítjátok vele a rátok bízottakat és hazátokat. Ne felejtsétek, hogy csak az teljesedhet ki, aki tartozik valahová.
Kedves Fiúk!
Ne felejtsétek el, hogy piarista iskolába járhattatok.
Egy olyan szerzetesrend iskolájába, amelynek a rendalapítója Kalazanci Szent József így fogalmazta meg küldetését: „Megtaláltam Krisztus szolgálatának számomra legjobb módját, ezeknek a szegény gyerekeknek a segítését. Ezt a világon semmiért el nem hagyom.” Ehhez a karizmához csatlakoztak szerzeteseink és kötődnek világi tanáraitok is. Ti is ennek a látható és láthatatlan közösségnek lettetek tagjai.
A vég a kezdet ösvénye, mondta Szent Benedek.  Lépjetek hát rá erre az ösvényre!
Kívánom, hogy jó eredménnyel adjatok számot tudásotokról a szakmunkásvizsgán és az érettségin.
A mi szívünkben itt maradtok.
Ebben az iskolában pedig itt marad mindaz, amit Ti alkottatok: a tárgyak, amivel gazdagítottátok, de mindenekelőtt az, ahogy a mindennapi életetekkel alakítottatok minket.

Isten áldjon Titeket!

Dekiszkyné Fejér Rita