Szakképzés mint londoni metró – Galsa László nevelési igazgatóhelyettes

Névjegy:

• Kor 52
• Poszt: nevelési igazgatóhelyettes
• Jelmondat: Kalandra Fel!

Mi a legnagyobb kihívás a mostani feladatodban?

Segítségnyújtás nevelési helyzetekben, amit az intézmény belső működése szempontjából a terület –így saját magam-, egyik legfontosabb feladatának tekintem. Ebben két alapelvet követek. Egyrészt a helyzetekbe belépve nem megoldani kívánom azt, hanem a feleket segíteni abban, hogy meg tudják oldani. Másrészt ezekben a helyzetekben tanár és diák egyformán fontos számomra. A nevelési terület másik fő feladata véleményem szerint a tanártársak szakmai munkájának segítése. Mindezt úgy, hogy párhuzamosan az új pedagógusi előmeneteli rendszer követelményeinek, és az iskolánkra mindig is jellemző innovativitás kihívásainak párhuzamosan megfeleljen. Az innovativitás tekintetében szeptembertől tervezzük rendszeres pedagógiai műhelymunka elindítását, aminek előzményeként már egy-két műhelyfoglalkozást tavasszal is szeretnénk tartani. Ezen kívül terveink között szerepel az egy osztályban tanító pedagógusok team-munkájának erősítése, valamint esetmegbeszélő alkalmak szervezése.

Melyik részét emelnéd ki a munkádnak?

Újjászerveztük a tanári ügyeletünket és folyamatban van a diákügyelet szervezése. Továbbra is működtetjük a támogató rendszerek vezetőinek megbeszélését, kiegészülve az új ifjúságvédelmi felelőssel. A fegyelmi tárgyalások esetében továbbra is érvényesül az az attitűd, amelyben – a fegyelmi helyzeteket nem bagatellizáva-, megjelenik az elfogadás, segítés.

Mi a legfontosabb feladat ebben a félévben?

Fél éve vettem át a területet, a gyakorlati átvétel még tart. Bizonyos helyzetekben még keresem az igazgató és a tagozatvezetők közötti térben a helyem. Célom, hogy év végére teljes egészében átlássam működését, azaz meglegyen az a komfortérzetem, hogy ténylegesen átvettem a területet.

Miben volt más az iskola, mikor elkezdtél itt dolgozni?

Egy „saját metafora” jutott eszembe a kérdés kapcsán. Amikor 11 éve Gödre kerültem, akkor szerkezetét tekintetve olyan volt az iskola, mint a Milleniumi Földalatti 1896-ban, azaz felszállás a Vörösmarty téren és leszállás a Városligetben. Egy vonal, egy irány – klasszikus szakképzés. Ma már inkább a londoni metróhoz tudnám hasonlítani. Több vonal, rengeteg átszállási lehetőséggel, s igazán csak azok igazodnak el, akik ebben élnek. Azaz egyszerre és átjárhatóan van jelen a klasszikus szakképzés, a szakközépiskola, a szakmai érettségi, és az esti gimnázium.

• A szakképzés szerintem…a magyarországi köznevelés perpeetum mobile-je.

• A 2015-ös Húsvét nekem…ugyanaz mint minden évben, „találkozás” a már nem élő nagyszüleimmel, akiknek megköszönöm azokat az „alapokat”, amelyekre építeni tudom a hitemet.

• A piarista karizmában az a fontos, hogy…egyszerre adja meg számomra a lehetőséget és a hitet abban, hogy azokkal és olyan fiatalokkal foglalkozhassak, akiknek úgy gondolom, hogy segíteni tudok.

• Gödön az élet…mindig tartogat valami szépségesen váratlant. Ha egy szituációban végiggondolod mind a húsz várható lehetőséget, biztos, hogy a huszonkettedik jön be.

(Megjelent a Piaristák MA 2015/2 számában)