Kollégiumi őszi túra a Naszályban
Alsógödről szeptember 8-én délután indultunk összesen kilencen a Naszályba. Voltak könnyebb részek, de természetesen olyanok is, amelyek kimondottan igénybe vették a lábizmokat. Nagyon nagy emelkedők is voltak, azonban tudatosult a túra végén, hogy ez egy olyan útirány volt, amelyben nem csak sorozatos emelkedők voltak, hanem egyenletesebb felületek is.
A turisták ugyanis onnan indulnak fel, ahol mi éppen hogy befejeztük a túrát, ott pedig szinte csak emelkedő volt. A program vezetője Tatai János volt, aki már 15 éve szervezi meg minden évben szeptemberben ilyenkor. Este 6-ra értünk oda a tábor helyre, ahol sátrat vertünk, én, és pár társam pedig elkezdtünk fákat keresni a tábor tűzhöz. Este, amikor már sötét volt, élményszerű volt hallani, ahogyan bőgnek a szarvasok. Még ennél is jobb volt az, amikor felmentünk a tábor helytől a Látóhegyre, ahonnan ráláthattunk az egész gyadai rétre, Nőtincs, Ősagárd, és még lehetne sorolni, mennyi minden látnivaló volt egy helyről.
Reggel fél 9-kor indultunk el a Kilátóig, ami a Naszály hegy teteje. Ez mindösszesen 652 méter. Ez is megedzett, de soha nem adtam fel. Bár én még nem vagyok elég jártas a túrákban, azonban azt tudom, hogy ilyenkor a kitartás a legfontosabb, és az akaraterő. Ha Valakiben van elég elszántság, azt nem állíthatja meg semmilyen ellenérzet sem. Én ehhez a túrához tavaly csatlakoztam, és akkor is nagyon jó volt. Önmagában az, hogy ennyi távot megtenni, már egy olyan dolog, amelyet nem feltétlen Mindenki tudna teljesíteni.
Miután voltunk a Kilátón, lefelé megnéztük a Sárkánylyukat, és a Naszály Násznép-Barlangot is, ahol az 1550-es években bújtak el a törökök elől az egész Kosd falu, ahol pontosan akkor lakodalom volt. Érdekes volt, amikor az este folyamán szerencsém lehetett látni egy érdekes csillagsort, Ez az este egy ajándék volt a tavalyihoz képest, ugyanis nem volt hideg, szélcsend volt, és nem esett az eső. Én kint aludtam a tűz mellett, megmondom őszintén, ilyet sem csináltam még eddig gyakran.
Égbolt alatt feküdni ténylegesen élmény, és biztonság érzetet ad. Reggel pedig a Tanár Úrral kimentünk 6 óra után megnézni a napfelkeltét. Sajnos 5 perccel lekéstünk, de akkor is még csak nagyon lent volt.
Az egész túra összességében nagyon jó volt, a látnivalók mind nagyon gyönyörűek voltak, én úgy gondolom, hogy érdemes egyszer nekivágni egy ilyen kis túrának, vagy kisebbnek, ha még Valaki nem tette volna meg, főleg akkor természetesen, ha csapatban van!
(Szöveg: Jónás György Márk, fotó: Andrejcsik Marcell és Jónás György Márk)