A Fülöp-szigeteki piaristáknak gyűjtünk
A magyar piarista iskolák, a magyar piarista család felé összefogást kezdeményezünk a Kiblawan városában (Fülöp-szigetek) levő piarista iskola kosárlabdapályájának felújítására.
4000 Euróra van szükség, így a jövő tanévre már a megújult kosárlabdapályát használhatják az ázsiai iskolánk diákjai.
Kérjük, az eseményhez csatlakozva legyetek részesei az összefogásnak, hívjátok meg az ismerőseiteket.
Az adományokat az iskolákban kihelyezett gyűjtődobozba, vagy átutalással a Piarista Rend Magyar Tartományának 13597539-12302010-00046762
A gyűjtés a tanév végén szeretnénk lezárni.
A legfiatalabb ázsiai iskolánkban 200 diák tanul, nagyon szegényes körülmények között. A kosárlabdapályájukat fel kellene újítani, ehhez gyűjtünk adományokat, elsősorban a „piarista családban”, diákok, öregdiákok között. De bárki csatlakozhat. 🙂
Tudod, miért jó részt venni ebben a gyűjtésben? Tudod, miért jó lehetőség ez?
Talán már te is gondolkoztál azon, mi is ennek az igazi értelme.
Lehet, hogy az is felvetődött benned, van-e egyáltalán értelme, nem mások dolga lenne-e gondot viselni erre az iskolára.
Másokról nehéz beszélni, meg valószínűleg fölösleges is. Azokról lehet és érdemes, akik megszólítva érzik magukat.
Mert aki megszólítva érzi magát, és magára veszi ennek az iskolának a gondját, azzal bizony történik egy s más izgalmas dolog.
Aki magára veszi ennek az iskolának a gondját, annak például lesz egy kosárlabdapályája a Fülöp-szigeteken. Nem a „birtoklás” értelmében – egyébként egy kicsit úgy is –, de ennél sokkal jobb az, hogy a „gondoskodás” értelmében. Aki gondoskodik, az részt vesz, részesedik – nem a birtoklásban, hanem a létben: az életben, az örömben, mindabban, ami ott történik hús-vér emberekkel, gyerekkel.
Ezért van az, hogy ha pontosan akarunk fogalmazni, akkor azt kell mondanunk: ez az adakozás lehetőség. A több lét lehetőségét nyújtja. Nem a többet birtoklásét, hanem a létben, az életben, a kapcsolatokban való gazdagodás lehetőségét.
És hogy kikkel is hoz kapcsolatba?
Nyilván az ottaniakkal, a kiblawani gyerekekkel. Olyanokkal, akik valószínűleg soha nem fognak ismerni téged ebben az életben. Fizikailag velük találkozni alighanem soha nem fogsz. De talán éppen ez a legjobb ebben az egészben. Ettől van az, hogy nem birtokoljuk ezt a kosárlabdapályát, hanem úgy lesz a miénk, hogy a létünkben gyarapodunk. Ettől lesz valóságos és igazi az adakozásunk. Ettől van az, hogy az adakozásunk valami igaz valóságot hoz létre bennünk és köztünk.
Ez az adakozás kapcsolatba hoz azokkal is, akik Magyarországról szintén megszólítva érezték magukat, és magukra vették ennek az iskolának a gondját. Lehet, hogy velük sem fogsz soha fizikailag találkozni. De tudhatod, hogy vannak a hazádban olyan emberek, akiket ugyanaz az ügy és cél érintett meg a szívükben, mint téged. Ez az igazi és valóságos közösség alapja.
Urbán József SchP, Svastits Géza