Igazgatói ballagási beszéd

Tisztelt Ünneplők!

Kedves Szülők! Kedves Kollégák!Kedves Ballagó Diákok!

Nehéz ilyenkor beszélni. Ezek az utolsó mondatok az igazgatótól, számotokra. Ezeknek erejük és felelősségük van.

Gyorsan elmúlt egy esztendő. Tavaly még ti búcsúztattátok a végzősöket, most pedig Tőletek búcsúzunk. Idén két szakképző évfolyam is befejezi tanulmányait, és végez a szakiskolát végzettek érettségit adó képzésének második évfolyama.

Egy pillanatra megállunk az utolsó megmérettetéseitek előtt. Ünnepelni gyűltünk össze, hogy ezzel tiszteljünk meg Titeket, és rátekinteni közös munkánkra.

Mi, szülők és nevelők, mellétek szegődtünk az úton, hogy átadjuk nektek tapasztalatainkat, tudásunkat.

Nagy igyekezettel akartunk Titeket az általunk helyesnek tartott útra terelni, de ebben a kísérésben nekünk, felnőtteknek is egyre inkább meg kellett tanulnunk, hogy minden erőfeszítésünk ellenére, nem ültethetjük a fejetekbe saját gondolatainkat, mert nektek magatoknak is vannak már saját gondolataitok. És arra is rá kellett jönnünk, hogy ne akarjunk Titeket olyanná tenni, mint amilyenek mi vagyunk, vagy amiről mi álmodtunk, mert az élet nem haladhat visszafelé. Mégis, azt hiszem, hogy úgy van rendjén, az idők kezdetétől fogva, hogy a tanítók mondják, amit helyesnek tartanak, mondják, amitől féltenek Titeket, és aggódnak értetek. És, az is úgy van rendjén, hogy éljétek meg az életet, még akkor is, ha sokszor veszélyes, vagy nem előzte meg átgondolt döntés a cselekedeteket. Mert igaz az a mondás, hogy mindenki a saját tapasztalataiból, esetleg a saját kárán tanul. És az tehet majd Titeket egyszer bölcsekké, ha levonjátok az átélt tapasztalataitokból a következtetéseket.

És igazán az lesz majd nagy dolog, ha évek múlva ugyanúgy fogjátok félteni és tanácsokkal ellátni a rátok bízottakat, mint ahogy most mi titeket.

Kedves Fiúk!

Igyekeztünk úgy élni veletek piarista iskolánk közösségében, hogy egymástól figyelmet és elfogadást kapjunk.

Igyekeztünk Titeket olyan férfivá nevelni, akit nem az indulatok hajtanak, hanem józanul tud tervezni és dönteni. Aki távlatokban képes gondolkodni. Aki elfogadó és nyitott, de van saját útja.

Aki felelősséget vállal a körülötte lévőkért. Aki ismeri a kimondott szó erejét és értékét.

Arra is tanítottunk Titeket, hogy akkor lehettek biztos pont mások számára, ha ismeritek és elfogadjátok saját magatokat értékeitekkel és gyengeségeitekkel együtt, mert akkor megérthetitek, hogy nemcsak nektek vannak értékeitek és gyengeségeitek, hanem a többi embernek is. És akkor már csak egy lépésre van az elfogadás és a megbocsájtás.

A mai nap egy olyan alkalom, amikor közösen, kézzelfoghatóan megélhetjük, hogy az utaknak – amin haladunk -, értelmük van, mert elvezetnek valahová. Sőt, azt is, hogy az utaknak nemcsak értelmük, hanem céljuk is van. És mi abban is hiszünk, hogy végül minden út egyetlen közös célban fut majd össze.

Azt kéne kívánnom, hogy legyen az életetek akadályoktól és nehézségektől mentes, de elárulok egy titkot – ez nem lehetséges. Így, inkább azt kívánom, hogy legyenek olyan célok az életetekben, amikért érdemes erőfeszítéseket tenni, és a célok elérésekor semmivel fel nem érő örömöt átélni.

A közelmúltból is elétek tudok állítani példát: közületek a múlt héten két társatok ért el országosan is kiemelkedő eredményt: Farkas Máté Márton lett a 2016-os évben az összes magyar szerkezetlakatos tanuló közül a legjobb, Burger Domonkos pedig az asztalos tanulók közül a harmadik legjobb. Ez nagy dicsőség a mi kis létszámú iskolánknak. Érdemes tőlük kérdezni, hogy mit tettek az elért eredményért, és azt is, hogy miket éltek át a készülési időben, és akkor, amikor megtudták az eredményt.

Ez az eredmény is bizonyítja, hogy a munka és öröm együtt járhat.

„Az élet legérdemesebb időszakai sokszor akkor történnek velünk, amikor nehezen elérhető célt tűzünk ki magunk elé, és amikor minden képességünket igénybe kell venni annak eléréséhez”.

Kívánom, hogy életteli és értelmes legyen az életetek!

Kedves Ballagók!

Kalandra fel!!!!

Isten áldjon Titeket!

Dekiszkyné Fejér Rita