Nem (annyira) kispályás kollégisták

Kollégiumunk labdarúgást kedvelő diákjai ismét összemérték tudásukat, hogy eldőljön: kik a tavaszi ,, királyok ’’. A bajnokság előtt, szinte mindenki a 10. vagy a 12. évfolyam csapatát várta a trónra.

Elöljáróban annyit elmondhatunk, hogy az a csapat amelyik a legtöbbet tette azért, hogy bajnok legyen, nem más mint a tízedikes diákok csapata, hiszen ők időt, és energiát nem sajnálva, ha tehették már mentek is le a pályára, nem csak focizni, de lövéseket és egyebeket gyakorolni is.
Így kicsit meglepő is volt, hogy a Farkas Erik és Mautner Marcell által irányított kilencedikes csapatot egyáltalán nem könnyen verték el, 9:5-re. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy rengeteget fejlődtek a ,, kicsik ’’, őszhöz képest sokkal jobban, okosabban és taktikusabban fociznak, és még azt is kibírták, hogy egyik legjobbjuk: Oláh Gergő nem lehetett jelen.

A következő mérkőzésen a két végzős csapat: a 11. és a 12. feszült egymásnak, és majdnem hatalmas meglepetés született, hiszen Horvát Dávidék csak egy góllal, 5:4-re tudták felülmúlni, a nagyot küzdő, és nagyon jól focizó 11. csapatát, ahol Rózsahegyi Dávid a kapuban, Görög Peti pedig a mezőnyben parádézott. A bajnokság következő napján kedden a 10. játszott a tizenegyedikes csapattal és klasszikus eredmény: 6:3 született, ezt a meccset követte a 9.-12. találkozó ahol a rendkívül szimpatikusan játszó fiatalabb brigádot nagy balszerencse érte, ugyanis lesérült a kitűnően védő Galamb Dániel. A kényszerű kapuscsere előtt csak egy-két góllal vezettek Krausz Dávidék, de a cserekapus sajnos nem tudta felvenni a ritmust így szintén klasszikus 8:1-es végeredmény született, azaz ismét gólarányt javított a 12-es csapat.

A szerdai nap a pihenésről, és az elméleti-taktikai megbeszélésekről szólt, majd csütörtökön ráfordult kollégiumunk a bajnokság végjátékára. Az utolsó nap első meccse a bronzérem sorsáról döntött, és a rutinosabb tizenegyedikes csapat – Görög Peti mesternégyesével – megadásra kényszerítette a nagyot küzdő, és most is szimpatikusan játszó kilencedikes alakulatot. Miután kiderült, hogy ki a lett a harmadik, elérkezett a várva várt döntő.

A két bajnokjelölt: a 10. és a 12. csapott össze. Rendkívül fegyelmezetten, és nagyon taktikusan – letámadást játszva – kezdett a 12. és el is húzott 2:0-ra, ezzel alaposan meg is lepte a legnagyobb esélyesnek kikiáltott 10. csapatát. Azonban – ahogy arra számítani lehetett – elfáradt a végzős csapat, és nagyot küzdve végül ,, bedarálta ’’ őket a fiatalabb csapat. Horvát Dávid volt a stratéga aki megálmodta a nagy taktikát, amelyet bölcsen a játékerőhöz igazított. A döntőről el kell még mondani, hogy Huzián Renátó most is nagyot játszott, hiszen a döntőben 5(!!!) gólt rúgott, ezzel ismét igazolva tehetségét. Külön öröm, hogy nagyon sportszerű volt a döntő, sőt az egész bajnokság, pályán belül és pályán kívül is.

Zárásként elmondhatjuk, hogy nagyon jó, és emlékezetes volt a bajnokság, szép időnk volt, a játékvezetés is színvonalas volt – hála Zsolti bá-nak, és Bálint bá-nak – és mind a résztvevők, mind a nézők/drukkerek jól szórakoztak, és biztosan nem bánták meg ha a sportpálya felé vették az irányt.

Szöveg: Kovács Bálint

Fotó: Horváth Richárd