…akiket már huszonkét éve meghívtak a közösségre

Bár sok dolog történt velünk az elmúlt időszakban, a legfontosabbnak mégis azt tartjuk, hogy megszületett iskolánk missziója, s annak mentén alapértékeink is. Hogy mik ezek? Igazságkeresés, tisztelet, felelősségvállalás, együttműködés, nyitottság, elfogadás, önállóság. Immáron leírva is fontosak, s meghatározzák azt, ahogyan mi Gödön élni próbálunk. Mindegy, hogy németterem, vagy kőműves műhely. Hogy osztályfőnök, vagy mester. De a folytonosságot is biztosítja, hogy azok, akik alapítás óta részei a mi közösségünknek, már huszonkét évvel ezelőtt is így gondolkodtak.

 

Névjegy

név: Nagy László

életkor: 54

foglalkozás: kőműves mester

jelmondat: „Inkább vállalj kevesebb munkát, de az minőségileg jó legyen!”         

 

 

A kőművesek apró, tanárinak nem nevezhető irodájában ülünk le. Odakint szó nélkül folyik a munka, épülnek a kémények…Néha elhangzik egy-egy poén, de mindenki a saját feladatára koncentrál, ahogy az egy jól összeszokott csapatban lenni szokott. A „mesterúr”-tól kérdeznek, kíváncsiak a véleményére, kikérik a tanácsát. Nagy Lászlónál, aki nekünk csak Laci, ilyen egy átlagos délelőtt.

 

• Mióta vagy Gödön?
• Az első perctől itt vagyok, 1991. szeptembertől. Tulajdonképp anno úgy kerestek meg otthon, nem tudtam erről az iskoláról, és felkértek, hogy vállaljam. Gondolom, utánanéztek, ki milyen, kérdezték, munkában megbízható-e, és így. Ez fontos nekem. Nem mindegy, hogy jelentkezel, vagy, ismerve a hátteredet, kérnek, hogy gyere.
• Mi az első meghatározó élményed az iskolából?
• Az egész világnézet meghatározó. Az az érzés nem egyszerű, amikor ballagnak. Szerintem én vagyok az egyetlen férfi tanár, akihez eljöttek szerenádozni. Ilyenkor érzed, megéri. Megköszönik a kínlódást, törődést. Egyébként én a magánéletüket is tudom, mert összefügg. Lehet, hogy azért is tudok hatni rájuk: fegyelmezem is, de tanácsot is adok. Nincs az, hogy rossz voltál, te rossz vagy, és elkönyvelem. Volt, hogy nem lehetett vele mit kezdeni, aztán elmondta, hogy otthon milyen. És működött a fordított pszichológia! El kellett volna küldeni, én meg mondtam neki: mától te leszel itt a brigádvezető. És megjavult, mert az volt a baj, hogy addig mindenhol csak belerúgtak, tőlem meg kapott egy feladatot. A 22 év alatt tőlem összesen csak 4 gyerek ment el, azért, mert azt mondtam, vele már tényleg nem tudok együtt dolgozni. Viszont sokat megmentettem azzal, hogy kiálltam mellette és maradt. Ez az, ami valóban értéke ennek a munkának.
• Mit tartasz fontosnak ebben az iskolában?
• Sok minden fontos lenne…de nekem az az első, hogy le van lakva. Pluszt kell adni, hogy szebb legyen. Pl. mi a kőművesekkel minden héten szemetet szedünk. Ha mindenki lelkiismeretesen vállalná fel, jobb lenne. Sőt, mikor a gyerekek is látják, nem fogják eldobni. Bármelyik műhelyt megnézed, nincs firka, összetört dolog, pedig lehetőség itt is van.
• Mitől lesz piarista szerinted a gödi iskola?
• Mert ők alapították (nevet). Régen sokat beszélgettünk erről. Tantestületi, meg személyes szinten is. Sokat jártunk kirándulni, külföldre is, és olyankor ezekről beszélgettünk. Lehet, hogy ezért olyan kevés az a gyerek, akit én nem tudtam nevelni.

Nekünk az volna a feladatunk, hogy a nincstelen réteg gyerekeit is szakmához juttassuk. Most a másféle nehéz gyerekeket akarjuk megmenteni. Anno a rend keményen bánt velük, de azok értékelték és ha eljátszotta az esélyt, akkor mennie kellett. Amit most csinálunk, az is jó, de a gyerekréteg változott, ez hozza a problémát. Nem az elméletünk rossz, hanem a társadalom. ’97-’98 környékén 10 családból 8 élt együtt, 2 nem, ma pont fordítva.

• Összehasonlítva a régebbi és a mostani iskolát, mi az, ami leginkább megváltozott?
• A pénzügyi lehetőségek. Nem a fizetésre gondolok! Pl. decemberben rendeltem anyagot, de még nem kaptuk meg, pedig a mostani munkához már kellene. Eddig ezt meg lehetett kapni, most nem, és ez visszafog. Így meg lassan ellehetetlenül a munka.
• Számoltad-e valaha, hány gyereket tanítottál?
• De volt időszak, amikor édesapám volt a másik oktató. 2001-től öt évig dolgoztunk így együtt: a kicsiket ő vitte, én meg ballagtattam. Régebben nem 5-7, hanem bőven 10-en fölüli létszám volt. Ezt összeszámolva, több, mint 100 fő. Meglepő, hogy akik a legtöbb noszogatást kapták, meg fegyelmezést, azok járnak vissza és a mai napig keresnek. Volt, aki azt mondta, ettől tért észhez. És ez jó. Ami fájdalmas, hogy régebben a szülőkkel jobb kapcsolatot lehetett teremteni. Most nem, mert nem jönnek, érdektelenek.
• Mit tartasz eddigi pályád legnagyobb sikerének (örömének)?
• Két fontos dolog: 2004-ben megkaptam a Tartományfőnökségtől a Szent Gellért-díjat. A másik a küldő munkáink. 2 templomot építettünk, meg Gödön az Ilka Csárdát, de lehetne még sorolni. Mogyoródon üzemet építettünk. Ezek mind olyan dolgok, ami sok százezer embernek látványos, maradandó.

Ha a gyerekekre gondolok, akkor az a fontos, hogy eddig az osztályok 90%-ának ugrásszerűen megnőtt az átlaga az utolsó évre. Az előző csoport, akik tavaly végeztek, 2,3-ról indult, és 4,7 lett a vége. A vizsgán pedig lettek 100%-os eredmények. Ez valahol az én érdemem…

• Melyik gödi alapérték a legfontosabb számodra? Miért?
• Nem lehet őket szétválasztani. Bármelyik sérül, az egész nem működik…

 

Névjegy

név: Ballagó Kornél

életkor: 45

foglalkozás: némettanár/mentor/osztályfőnök

jelmondat: „Légy mindig nyitott, őszinte, együttműködő!”         

Van a „régi iskolaépületben” a második emeleten egy kék színű terem, ahol körben a falakon térképek, uniós zászló, meg testvériskolai kirándulások fotói vannak. A füstüvegen jól kivehetők a tavalyi német érettségi feladatai, de a szakmai szótár körvonalai is. Ez Kornél birodalma, ahol, ha kinyílik az ajtó, nyolctól néha este nyolcig gyorsan fogy a táblafilc, de ahol az erős igék mellett terítékre kerülhetnek jóval nehezebb kérdések is…

 

• Mióta vagy Gödön?
• Az alapítás, azaz az első pillanat óta. Úgy kerültem ide, hogy a felsőgödi Németh László Általános Iskolában tanítottam, onnan hívott ide Golda Gábor. 1997-ig csak óraadó voltam, mert nem volt még annyi szakmunkás tanuló, mint most.
• Mi az első meghatározó élményed az iskolából?
• A legelső, alakuló értekezlet, ami az ácsműhelyben volt. Ott volt Jelenits atya. És azok, akik közül már csak ketten vagyunk itt Nagy Lacival. Belecsöppentem egy új közösségbe, aminek érezhető volt a lelki ereje és kisugárzása. Az a csapat egy közös célért dolgozott, jót akart alkotni. Ludmány Anti bácsi, Nemes Gyuri…életre szóló élmény volt velük dolgozni. Az pedig folyamatos élmény, hogy a gyerekek itt nagyon igénylik a törődést, a beszélgetést. Jó, hogy őszintén, nyitottan lehet velük beszélni, a nehezebb dolgokról is.
• Mit tartasz fontosnak ebben az iskolában?
• Kicsi, áttekinthető, családias. Mindenki mindenkit ismer. Tudunk a gyerekekkel személyesen törődni. Ismerjük a családokat, ismerjük a problémákat, nem úgy kezeljük a viselkedést, hogy nem tudjuk, hogy a háttérben mi van. Az is fontos, hogy érezni, hogy ez egy közösség. Amikor gyerek elkerül, visszavágyik, visszajön, megkeres. És örömmel gondol vissza. Bekerül egy kiskamasz és érett felnőtt korú embert engedünk ki. És ezt biztonsággal tesszük. Jó azt a folyamatot látni, aminek a végén megállja emberileg és szakmailag is a helyét, valódi szakemberként.
• Mitől lesz piarista szerinted a gödi iskola?
• Pont a személyes törődéstől és az értékeinktől. Fontosak és küzdünk értük. Alapértékként, példamutatás által. Valóban a nevelés által akarunk evangelizálni, ahogyan a rend teszi.
• Összehasonlítva a régebbi és a mostani iskolát, mi az, ami leginkább megváltozott?
• Erősödött a csapatmunka. Változtak a gyerekek, nehezebb sorsúak kerülnek hozzánk, ami igényli azt, hogy csapatban tudjunk gondolkodni. Az oktatási rendszer is többször változott, de ehhez tudtunk gyorsan mi is alkalmazkodni, ami erény. Volt, hogy elébe is mentünk változásoknak. Megjelent a mentori munka, ami most már nem csoportmunkát jelent, közös felelősségvállalást. Megjelent a fejlesztés…ez mind a gyerekek igényei miatt alakult így. Sokkal strukturáltabb az iskola: közösségen belüli közösségek jelentek meg.
• Számoltad-e valaha, hány gyereket tanítottál?
• Ezt nem lehet számolni. Nemcsak azokkal foglalkozom, akiket tanítok, ismerem az összes idejáró diákot valamilyen szinten.
• Mit tartasz eddigi pályád legnagyobb sikerének (örömének)?
• Azt, hogy 15 évvel ezelőtt kiépítettünk egy német kapcsolatot, a koblenzi Carl-Benz Schuleval, és a schönstatt-i nővérekkel, ami ma is él. Több, mint 100 gyerek volt kinn, akiknek ez életre szóló élmény.
• Melyik gödi alapérték a legfontosabb számodra? Miért?
• A felelősségvállalás a fontos. Amit én csinálok, az hat, az nagyon befolyásolja a gyerekek életét. Példával kell nevelni és minden tettemért vállalni a felelősséget, a döntéseim következményeit. És fontos, hogy tudjunk közösségben gondolkodni. De ugyanennyire az őszinteség és az együttműködés is, ezek kiragadottan nem működnek. Csak együtt kelnek életre.

 

(Megjelent Piaristák MA 2013/1. számában)