25 éves jubileumi ünnepség

Jubileumi ünnepséget tartottunk május 26-án, ahol Jelenits István SP, az iskola egyik alapítója mellett megszólalt Guba András SP és Pintér György, Göd város alpolgármestere is. A résztvevők a jubileumi év alkalmából készített kovácsoltvas kapu átadásán is részt vehettek.

Pénteken a találkozás és a hálaadás volt fókuszban. A nap az alsógödi Szent István-plébánián kezdődött, ahol szentmisével ünnepelték az iskola születésnapját. A mise főszónoka Labancz Zsolt SP tartományfőnök atya volt. Homíliájában az alapítás idejének küzdelmeire visszatekintve azt mondta a jelenlévő tanároknak, diákoknak, támogatóknak, vendégeknek: „A magyar tartományban a gödi iskola születésével új dolog született. Olyan új valóság kapott helyet a magyar piarista világban, ami addig nem létezett. Egy olyan területre tettük akkor a lábunkat, és a társadalomnak egy olyan része felé tettünk lépéseket, akikkel korábban nem volt kapcsolatunk. És ma, amikor ünnepeljük az elmúlt 25 évet, akkor ünnepeljük ezt a kezdeményező készséget, ami akkor eltöltötte azokat az embereket, akikben volt bátorság elindulni ezen az úton. Ünnepeljük ezt és hálát adunk érte. (…) Onnan indult ez az iskolánk itt Gödön, hogy voltak emberek, akik meghallották Istennek a szólítását, akiknek volt szemük arra, hogy ebben a társadalmi környezetben meghallják az Istennek a hívását, és volt bennük készség, hogy elinduljanak.” Hozzátette: „A gödi iskolánk a kezdetektől fogva nem egyszerűen egy szakképző intézmény, ahol valamilyen szakmát szeretnénk tanítani a hozzánk járó fiataloknak. Nem. Ahogyan a gödi iskola megfogalmazza, szak-ember képzés zajlik itt a gödi Piarista Jelenlétben. Azon igyekszünk, hogy ember szülessék a világra. És ez sokkal nagyobb feladat, tágabb hivatás, mint egy szakmát tanítani. Azon igyekszünk, hogy egyre teljesebb emberré legyetek. Olyan emberré, aki látja életének a céljait, meg tudja foglamazni, aki tud másokhoz kapcsolódni, közösséget alkotni.”

A hálaadó szentmisét követően került sor a jubileumi kapu átadására, melyet az iskola főbejáratához helyeztek el. Tatár András szerkezetlakatos és kovács szakoktató, gödi öregdiák az év elején álmodta meg azt a kaput, ami méltó módon állít emléket a korábbi 25 évnek. A diákok, szakoktatók , mesterek közös munkájából készült új főbejárat megnyitásán Meyer Tamás, a Piarista Oktató és Szolgáltató Kft. ügyvezetője mondott beszédet, melyben hangsúlyozta, hogy a kezdeményezés megvalósításában nagyon fontos volt a közösség ereje. Elmondta, hogy ő egyszerű(bb) kaput képzelt el, de Tatár András meggyőző terveire nem lehetett nemet mondani. Megköszönte mindazok munkáját, akik az elmúlt időszakban segítették a kapu elkészítését, akár a gyakorlati időn kívül, késő délután, vagy este is.

A vendégek ezután egy jubileumi ünnepségre is hivatalosak voltak, ami nem véletlenül kapott helyet a Piarista Kft. asztalos tanműhelyében. Az esemény miatt eltűntek a gyalupadok, de a helyükre került székeken ülve is érezni lehetett a fa és a gyanta illatát, emlékeztetve a jelenlévőket az iskola egyik legnépszerűbb szakmájára. A köszöntéseket követően Jelenits István SP, az iskola egyik alapítója beszélt arról, hogy milyen gondolatok vezettek az alapításhoz, miért meghatározó a társadalmi szerepe egy iskolának, és honnan ismerhető meg a gödi fiatal. Elmondta: „Nem minden gyerek egyforma. Nemcsak a tehetségében különbözhet a másiktól, hanem abban is, hogy a fejlődési ritmusa más. Amikor mi megalapítottuk ezt a szakmunkásképzőt, akkor kerestük az olyan gyerekeket, akiknek valami családi ok miatt, vagy születési adottságuk miatt az iskolának az része, ahol érettségit lehet szerezni, nehezen elérhető. Nekik szerettünk volna másik utat mutatni. Arra gondoltunk, hogy talán azoknak a gyerekeknek, akik nagyon nehezen haladnak egyébként az iskolában, meg tudjuk mutatni, hogy a keze ügyes. És nemcsak a keze ügyes, hanem van egy olyan intelligenciája is, amit az anyag megformálásával mutat meg. Az gyerek, aki az általános iskolában nyolc évig élt meg sikertelenséget, egyszer csak azt tapasztalja meg, hogy valami sikerül, gyorsabban meg tud oldani egy feladatot és jobb a bizonyítványa. Akinek nincs tehetsége mondjuk a nyelvek iránt, az is könnyebben halad, amikor azt tapasztalja meg, hogy szüksége van a tudásra. A szakmunkásképző iskola megalapításával azt szerettük volna, ha megmutathatjuk nekik az alkotás örömét.”

Jelenits atyától Guba András SP vette át a szót, aki az iskola második igazgatója volt, s nevéhez fűződik a Belvárosi Tanodánál tapasztalt mentorszemlélet gödi adaptálása. Vezetése alatt sokszínű és sokrétű céges kapcsolatok segítették elő, hogy az alapítást követő években bevezetett újabb szakmákhoz (asztalos, szerkezetlakatos) korszerű új tanműhelyeket alakítsanak ki. Ezúttal azonban inkább arról beszélt, hogy a piarista rend számára mit jelent a szakképzés.

Beszédében kiemelte: „Azt látom, hogy ez az iskola a rend gondolkodását újra és újra kiforgatja egy kicsit magából. Olyan területekre billenti, amik ismeretlenek, felfedezni valók és tanulásra kényszerítenek. Nem hagyomány folytatására, hanem valami újnak a megtanulására. És ebbe belefáradunk sokszor, mégis érdemes azt mondani, hogy ezzel érdemes foglalkozni. Emlékszem a ballagásokra, amikor azt tudtuk mondani, hogy olyan fiatalemberek lépnek ki az iskolából, akik a saját lábukra állnak. Emlékszem ezekre az évzárókra, arra a büszkeségre, megnyugvásra, hogy valami mégis sikerült. Köszönöm azoknak a mestereknek és tanároknak, akikkel ezt együtt csináltam és akik ma csinálják.”

A volt igazgató atya ezután a sorban is utána következő piaristát, Szabó László SP-t kérte meg, hogy pár szót szóljon az iskoláról. Ő arról beszélt, hogy tanárként is szerzetesként is ebben az iskolában kezdett, számára a tanulásról szólt a gödi időszak. Igazgatósága alatt intézményesült a Mentor Csoport és tanárok jellemzően sok képzésen vettek részt egyénileg és közösségileg is. A közösség erejét, életének mostani fontos meghatározóját, a cigány pasztorációhoz szorosan kapcsolódó hivatást is itt tapasztalta meg a jelenleg Sátoraljaújhelyen tevékenykedő piarista. „Göd után ismerős lett a világ! Ez nekem azt jelenti, hogy az életről szól az, ami itt van. És én hiszem, hogy akkor is az életről szól, ha az élet néha botladozik, vagy köhög, vagy levegő után kapkod. Én most szurkolóként vagyok itt ebben, de nem a partvonalról.”

Dudinszky Zsombor végzős asztalos tanulónk ipolybalogi dalokat játszott dudán, majd Pintér György, Göd alpolgármestere következett, aki bátor lépésnek vélte az addig csak általános iskolákat bíró várostól egy középiskola felvállalását. A helyiek részéről Faragó Lászlót emelte ki, akinek köszönhető az iskola létrejötte. Úgy fogalmazott, összeszokott a település és az iskola, és ha valamilyen munkára van szükség, akkor általában elhangzik a „majd szólunk a piaristáknak” mondat az önkormányzatnál. Felidézte a tavaly az iskola által fejlesztett játék bemutatásán való részvételét, ahol azt tapasztalta, hogy a diákok milyen felszabadultan is tudnak játszani. A tanulók nevelésébel kapcsolatban hozzátette: „Azt szeretném megköszönni, hogy itt van, aki napról napra csinálja ezt a nem könnyű feladatot. Hogy ezekbe a gyerekekbe az átlagnál jobban beivódnak olyan kifejezések, mint a szakma becsülete, az alkotás öröme. Sokszor nem tudtam én sem mit kezdeni fiatalon azzal a kifejezéssel, hogy a jól végzett munka öröme, de azt gondolom, hogy ezekbe a gyerekekbe ez beépül, ha elég sokszor hallják. (…) Külön köszönöm a rendnek, hogy ezt felvállalta, hogy gondolkodik ilyen mélységekben és magasságokban, hiszen ezáltal mindnyájan gazdagabbak lettünk.”

Dekiszkyné Fejér Rita jelenlegi igazgató arra a nem kis feladatra vállalkozott, hogy az eltelt időszakot bemutassa. Beszédében fókuszokat kínált ehhez a hallgatóságnak, végignézve először a szakképzés változásait, az iskola névváltozatait. Bemutatta, hogyan változott az épített környezet, hogyan használták fel a piaristák a már meglévő épületeket alapnak, vagy éppen építettek olyan új épületeket, mint a Parti Műhely. Nem maradt el a korábbi igazgatók méltatása sem, közöttük az első igazgató, Golda Gábor építészé, aki mérnöki gondolkodásával támogatta a kezdeti fejlődést, de az utóbbi években sem távolodott el a piarista rendtől. Rubovszky György Zsolt pedig előző igazgatóként sokat tett azért, hogy az iskola közösségből intézménnyé váljon: a vezetői csapattal és a tantestülettel együtt a misszió és az alapértékek megfogalmazása is az ő vezetése alatt történt. Igazgatónő ara is kitért, milyen értékei vannak most az iskolának, hogyan működnek három külföldi iskolával a szakmai kapcsolatai, honnan kap plusz forrást a szakmai képzéshez a nehezebb sorsú diák. Kiemelte, hogy az eltelt 25 évben az országos szakmai versenyeken 35 piarista diák jutott döntőbe és ért el dobogós, vagy ahhoz közeli helyezést. Végül hozzátette: „Leginkább a tanárainknak és a mestereinknek köszönöm az elmúlt éveket, akik minden nap új erővel, lendülettel, kedvvel érkeznek be ide. Rendkívül elhivatott tantestületünk van, akik mindent megtesznek azért, hogy ezek a gyerekek ne csak oktatást kapjanak, hanem az életre is neveljék őket.”

A jubileumi ünnepség végén iskolánk tanulói, Belencsák Dorián és Dolniczki Levente, akik egyben a keszegi néptáncegyüttes tagjai, társaikkal Rábaközi táncokat, szili-karéjt, dús és friss csárdást adtak elő. A műsort Kemény Gábor tanár úr szavalata zárta, aki Sík Sándor Örökösök című versét mondta el.