Vénusz Gyula emlékezete

Vénusz Gyula iskolánk kőfaragó mestere volt. Egykori kispap és ötvenhatos forradalmár, családapa, szak-ember. A felsorolást még talán lehetne folytatni…

Gyermekei, tisztelői és iskolánk diákjai jelenlétében 2016. október 20-án emléktáblát avattunk tiszteletére, hogy példája mindannyiunk példája legyen.

A forradalom idején szeminarista volt, már harmadéves. Papnak készült, de nem tudott és nem is akart kimaradni az eseményekből. Sztrájkot szerveztek és nem mentek be az előadásokra, ezzel próbálták kifejezni szolidaritásukat a forradalommal. Röpcédulákat gyártott, amelyen Mindszenty József bíboros szabadon bocsájtását követelték. A forradalmár társakat a szeminárium falai között bújtatta, és reverendákat adott nekik, hogy elmenekülhessenek a megtorlás elől.

A forradalom leverése után az ÁEH nála is házkutatást tartott, majd letartóztatták. 6 hónap börtönbüntetést és pénzbírságot kapott, végül 1958 decemberében szabadult. A szemináriumban ezért a legszigorúbb megrovást kapta Vígh Szabolcs évfolyamtársával együtt. Számára ez azt jelentette, hogy Endrey Gyula püspök utasítására az abszolutórium megszerzése után nem térhetett vissza a Központi Szemináriumba.

Ezután el kellett gondolkodnia azon, hogy a civil életben mivel foglalkozzon. A kőfaragást választotta, ezzel a szakmával került iskolánk mesterei közé az elsők között a szakma indításánál.

1991-ben, a forradalom 45. évfordulóján Göncz Árpád köztérsasági elnök Vénusz Gyula számára is 1956-os emlékérmet adományozott, kifejezve a magyar nemzet köszönetét a forradalomban mutatott helytállásáért.

Az emléktábla leleplezése után Kádár Jenő emlékezett meg mesterünkről. Emlékét megőrizzük!

(szöveg:  Besze Erika, fotó: Hollai Gábor, mehifoto.hu)