Nagycsütörtök

Nagycsütörtök az utolsó vacsora, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja, a húsvéti szent három nap első napja, az olajszentelés, az Oltáriszentség alapításának ünnepe. A katolikus néphagyományban a csonka csütörtök. Az esti szentmise a lehető legnagyobb ünnepélyességgel kezdődik. Megszólal a Gloria (hamvazószerda óta elmaradt), zúgnak a harangok, szólnak a csengők és az orgona, s a könyörgés után csak népének van kíséret nélkül: “a harangok Rómába mennek”, jelezve, hogy Jézus is egyedül maradt.

Dsida Jenő

Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek,
s a fullatag sötétben hat órát üldögéltem
a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt, és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indul
végzetes földön, csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek.
A sűrű füst, mint roppant denevérszárny
legyintett arccul.
Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem. Szerettem volna
néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt, és hideg sötét volt….
Péter aludt, János aludt, Jakab aludt,
Máté aludt, és mind aludtak….
Kövér csöppek indultak homlokomról,
és vigicsurogtak gyűrödt arcomon….

(Képen: Giovanni Antonio Sogliani: Jézus Krisztus megmossa a tanítványok lábát)