Mikulásfutás: Küldetés teljesítve!

Az egész egy poénból indult, amikor szeptemberben Zsolti bával megbeszéltük, hogy esténként futni megyünk. Az elején csak a Búzaszemig futottunk és vissza. Azt hittük, hogy nem fog  menni,de mikor visszaértünk, meglepve tapasztaltuk, hogy milyen jó volt. Az elkövetkező napokban rendszeresen jártunk futni és egy volt diákunk is csatlakozott hozzánk: Sápi Géza. Novemberben a mára csak “Wagner kör”-ként emlegetett távot futottuk le jó idővel. Így támadt az az ötletem, hogy miért nem próbáljuk meg a Vácon már 20 éve megrendezésre kerülő Mikulás Futást, amit Bíró György és barátai szerveznek. Ez a felvetésem tetszett Zsolti bának, ezért elkezdtünk utánajárni a távoknak és neveztünk is.

A verseny december 4-én volt, így a kitűzött cél az 5,4 km lett. A felkészülés remek hangulatban telt, és a verseny napján vegyes érzelmekkel érkeztünk meg, először átvettük a pólókat. A futás előtt még egy kis bemelegítés és utána felsorakoztunk a rajtszalag mögött. Az indulási zene mindhármunk egyik nagy kedvence, az ACDC-től a Thunderstruck volt. A futam elindult, az elején egy pacsi, aztán nyomás. Futás közben sokszor volt olyan érzésem, hogy kész, ez nem fog menni, de valami mégis mozgatott, hogy menjek, meg tudom csinálni, nem tudom mi volt az, de lehet,hogy csak magamnak akartam bizonyítani. Az eddigi legjobb eredménnyel futottunk be mind a hárman. A célban ittunk egy pohár meleg teát és átvettük az emlékérmeket, megvártuk az eredményhirdetést és utána hazamentünk. A futás remek volt, sok tapasztalatot szereztünk és úgy döntöttünk, hogy a következő a Fut a Vác lesz. Remek volt. Aki olvassa a beszámolót, annak csak azt tudom mondani, hogy ne féljen hasonlón részt venni, próbálja meg. A magam és a többiek nevében merem mondani, hogy jövőre aki teheti menjen el, már csak a hangulat miatt is.

Szöveg: Rózsahegyi Dávid 12F