“a jó Isten melletted álljon, jele lehess ebben a világban”

Örömmel adjuk hírül, hogy 2016. október 8-án, Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya Ünnepén pappá szentelték iskolánk tanárát, a 11.F osztályfőnökét, Dr. Serényi Tamás piaristát. Tanítványai, kollégái, családja és rendtársai is részt vettek a szentelési szertartáson a budapesti Piarista Kápolnában.

Az alábbiakban Dr. Beer Miklós, váci püspök szentelési homíliáját tesszük közzé.

Karácsonyra készültünk és ott, abban a templomban vált számunkra egészen világossá, egészen egyértelművé, hogy a mindent teremtő Istennek ez egy komoly és elhatározott szándéka volt, hogy minket embereket felemeljen arra az elképzelhetetlen méltóságra, hogy mi az ő munkatársai legyünk. És kiválasztotta Máriát, a názáreti lányt, ő lett közülünk az emberek közül az első, aki az Úr Isten örök irgalmas szeretetének a szándéka szerint ebben a kiválasztottságban részesült. Hittel valljuk, egyházunk hitével, hogy az Ő készségével, az Ő engedelmességével, az Ő odaadott életével vált valóra számunkra, hogy a mindent teremtő Isten belépjen a mi életünkbe. Az Emmánuel – velünk az Isten. Ez Mária által valósult meg.

Ehhez kapcsolom rögtön a papi szolgálatodat, amelyre a jó Isten meghívott; kiválasztott, mint a prófétát, neveden szólított, vezette a Te utadat. Ugyanez a Te küldetésednek a lényege, mint Máriáé. Hogy a Te személyeden keresztül is, a Te felszentelt papi személyeden keresztül a mindent teremtő Isten jelen legyen az életünkben. A papi szolgálatodnak a legszentebb pillanata, amikor majd a misében a Te szavadra megismétlődik az utolsó vacsora misztériuma. És az Eucharisztiában Jézus Veled lesz.

Ugyanakkor itt a piarista rendházatokban, rendházunkban, a piarista kápolnában hangsúlyt kap az – a Te küldetésedben, kiválasztottságodban – amit tartományfőnök atya is említett, a Kalazancius-örökség. A nevelésnek a felelőssége. És a szent küldetésed. Sokszor elgondolom, hogy mi mindent kapunk az Úristentől az Ő ajándékozó szeretetével. Ez az én rögeszmém, amit mindig elő szoktam hozni, hogy nem mi választottuk meg, hogy hol születtünk, mikor születtünk. Beleszületünk egy családba, a szüleink szeretetével találkozunk elsőként, és rajtuk keresztül tapasztaljuk meg  a gondoskodó szeretet csodáját. S onnantól kezdve tulajdonképpen mindaz, ami igazán fontos az életünkben, azt valakiken keresztül kapjuk. A családi nevelés, a szülői nevelés folytatódik az iskolában. És amikor Kalazanci Szent József a Szentlélek indítására meghívta munkatársait a nevelés kihangsúlyozott szolgálatára életre szóló elkötelezettségként, akkor Téged is meghívott erre. Együtt a szerzetesi fogadalommal és a papszentelés kegyelmével.

Körülnézünk a nagy világban, és talán nem túlzás, hogy mai társadalmunkban különösen szembeötlő a gyermekeknek, a fiataloknak a kiszolgáltatottsága. Nem tudok szabadulni ettől a gondolattól, hisz már 50 éve már ott lehetek a fiatalok között, egyre jobban rádöbbenek ennek a felelősségére, hogy a mai ifjúságnak mennyi hátránnyal kell megküzdenie. És azt hiszem, mindnyájan sejtitek, hogy ezek között a hátrányok között a technikai civilizáció is ott van, amely ezernyi hatással nehezíti az ő felnőtté válásukat, személyiséggé formálódásukat és az Istenre való rátalálásukat.

Mindig nehéz lehetett a nevelés. Kalazanci Szent József korában is. A hátrányos helyzetű szegény gyerekekre gondolt ő is elsősorban. De ma sokkal hatványozottabban jelenik meg  – legalábbis az én szemléletemben – a gyerekek és fiatalok magára hagyatottsága. A nevelés hiszem, hogy az Úr Isten szándéka szerint napjainkban kiemelt jelentőségű. És mikor Jézus azt mondja, hogy „Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába” (Mt 9,37–38), azt én nem szeretném leszűkíteni csak a papi szolgálatokra. Hanem a nevelésnek, a másikról való gondoskodásnak az értelmében használom ezt, ahogyan különösen is idén, az Irgalmasság Évében erre Ferenc pápánk fölhívja a figyelmet. Legyen erre kész a szívetek, a lelketek, vegyétek észre őket, legyen nagylelkűség a lelketekben, hogy fölkaroljátok őket, akik olyan szánnivalóan magukra vannak hagyva.

És végül, harmadik gondolatként mondom Tamás, hogy itt, Európa közepén, Szent István népe, keressük a küldetésünket, mi magyarok. Olyan kedves ez a Szent István-i örökség. Sokszor elcsodálkozom, meglepő ez a bátorság, hogy ez az öregedő király a mi népünknek Jézus anyját hívja meg pártfogójául, Nagyasszonyként. Ez végigíkéri egész magyar történelmünket és azt hiszem, hogy ez a gondolat nekünk hangsúlyosan jelenik meg, amikor egy olyan Európában élünk, ahol annyi bizonytalanság vesz körül. És keressük a kiutat, a jövőt. Azt szoktam mondani,  – és csak a magam nevében beszélek – hogy mi vár Rátok, azt nem tudom, de ebben a folyamatban a mi magyar népünknek szerepe van, küldetése van, az meggyőződésem.

És amikor imádkozunk Érted ezen a mai napon, kérjük a számodra a Szentlélek Úristen fölszentelő, megszentelő kegyelmét, a papi szolgálatodra, a jó pásztori szolgálatodra, akkor ezt Szent István szándéka szerint, a Szűz Anya nevében is kérjük. Hogy segítsen Téged magyar piarista papként. Hogy a jó Isten melletted álljon, jele lehess ebben a világban.

(Fotó: Hollai Gábor,  MeHi Fotó)